Na azért van amit tőlem is örökölt Niko. Most már sikerül úgy megcsikizni vagy olyan hangot adni, amitől jókat nevet. Egy jó nevetéstől pedig elkezd azonnal csuklani. Legutolsó emlékem középiskolásban volt, amikor még én is ha negyon jóízűen nevettem, elkezdtem csuklani. Eddig már egész jól álltunk csuklással, mert már napi 4-5-ről csökkent heti 4-5-re, de úgy látszik váltja a nevetéssel járó csuklás...
Csuklik :)
2009.04.07. 22:32 - Juditta76
Címkék: csuklik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bittmannikolett.blog.hu/api/trackback/id/tr211052814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
