Holnap, azaz 2011.szeptember 19-én Niko elindul az óvodába. Ezzel egy időben én elkezdem a szabadságok letöltését. Kb. november közepén kezdek dolgozni. Igen...még idén :) Várom is és nem is.
Már több mint egy hete folyamatos az ovi téma nálunk. Nagyon várja már, bár én majdnem biztos vagyok abban, hogy Ő még csak egy napra gondol...mint amikor elmentünk a Balcsira vagy akárhova. Még nem is sejti, hogy teljesen megváltozik az élete és hétköznap minden nap több órát már nem velem lesz. (ezt még nekem is fel kell dolgoznom :) )
Ma este úgy fekszünk le, hogy ma utoljára csak a miénk. Holnaptól elindul a Drágám a nagy világba. Barátai lesznek és 3 másik felnőtt fog rá vigyázni. Rengeteg inger éri, remélem nagyon sokat fog tanulni és jól fogja érezni Magát. Ez nyugtatna meg a legjobban. Mármint ha látom, hogy jól érzi ott Magát. Várja a kis asztalokat a kis székekkel, a kis mosdót, a kis wc-t :)
Egyelőre ebédig marad...nem tudom miért...de itt ez a szokás, mi pedig ezt követjük.
Nikolett nagyon barátkozós, nyitott minden újra, érdeklődő,viszont nagyon nem tud jól esni neki ha valaki hangosan és hirtelen rákiabál. A legnagyobb gyengéje lesz, remélem rövid ideig :) Ha anyjára ütött (talán egy picit) akkor hamar erős lesz :)
Hihetetlen...most született és mindig azt emlegettük, hogy majd ha megy oviba...akkor még olyan távolinak tűnt, most meg itt van... írom a nevét és a jelét a ruháiba. Pakolom a cuccait a táskába...nyelem a könnyeimet, mert iszonyatosan féltem...nehéz...de mint mindenen,ezen is ügyesen túl fogunk esni...de szerintem az egyik legnehezebb....elengedni ...szeretem nagyon!
Kívánom az én Drága Gyönyörűmnek, hogy legyen mindig boldog, találja meg a barátait, szeresse az Óvónénit, a Dadust és maradjon mindig ilyen vidám, kedves és ragaszkodó!!! :)
Nem is tudom, hogy állunk át a korai ébredéshez...Aztaaa, most gondoltam bele először, hogy nem aludhatunk már 8-ig minden reggel (néha 9-ig). Korán fogunk kelniiiiiiiiiii ááááááááá! :) :)
