Niko blogja

"Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek." (Radnóti M.)

Naptár

március 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

IndaVideó

IndaFotó képek

Kommentek

  • Edina A Csini Cica: Bejelentés a facebook ba (2015.12.22. 18:40) Történetünk...
  • Juhász Sándorné: Tök jó, hogy így élvezte Niko!!! Egy kis javítás: nem Erika, hanem Ági néni :) Kár, hogy a mikulá... (2010.12.10. 07:44) Zeneböli
  • Kubababy: Kea Tuji-t mond a Gyurinak :D Andira csak röhög :D (2010.05.13. 09:55) Udi :D
  • Kubababy: Gratula :) (2010.04.13. 09:51) 11-dik :)
  • Kriszta0811: Milyen kis okos, összekapcsolja a történéseket a szavakkal és tudja, mi után mi jön!!! :) Hiába, m... (2010.03.29. 13:37) Napirend, egy napunk általában

Történetünk...

2009.01.12. 14:46 - Juditta76

Címkék: történetünk

Bár picit eltűntem, de fontos elfoglaltságom volt az elmúlt 4 hében :)

December 14-én, vasárnap este úgy volt, hogy elindult Niki. 3 perces fájásokkal vitt Apa a kórházba, fel is vettek. Egész éjjel 3 percenként görcsöltem, majd reggelre szépen gyengülni kezdett...délutánra teljesen elmúltak a fájások. Kedden délelőtt megvizsgáltak és úgy tűnt, hogy aznap sem fog történni semmi. Elkedztem délután lépcsőzni és nem is tudom megmondani, hogy hányszor tettem meg, egészen este 10-ig. Mert igen, elkezdett megint fájni, görcsölgetni a hasam. A napközbeni NST semmit nem muatott, de az esti megint mutatta a kisebb görcsöket. Kb. éjfél volt, amikor kezdtek erősödni a fájások és megint elértem a 3 percesig. Vizsgálgattak a szülésznők, de sajnos nem akartam tágulni. Nagyon minimálisat, alig egy ujjnyit sikerült tágulnom reggel 8-ig! Már nagyon fáradt voltam, amikor jött a következő NST...bementem a szülőszobába és nem is sejtettem, hogy onnan már babával a pocakban nem jövök ki :) Persze most mosolygok, de nem volt egyszerű a történet.

Az NST kimutatta, hogy Niki nincs jól bent és a fájások sem erősödnek, nem tágulok és valamiért nem tud Niki lejjebb jönni. Másfél órán keresztül feküdtem bent, semmit nem mondtak, csak, hogy kapok egy infúziót, ami segít (vagy nem). Amikor már vizesre sírtam az alattam lévő lepedőt (mert csak annyit éreztem,hogy a könnyem hanyadt fekve folyik mindig a nyakamba), megkérdeztem, hogy mi történik itt? Miért nem mondanak semmit? Ekkor mondta a szülésznő (Kriszta), hogy nem mozog a baba és nem jó a szívhang...erre a hírre már nagyon kibuktam. Szerettem volna, ha minél előbb vége lenne ennek az egésznek, mert nagyon aggódtam Nikiért. Megkérdeztem a Krisztát, hogy mire számítsak? Mi lesz? Miért sürög-forog itt még 2 doki (Mozejko, Vadász) az orvosomon (Rokay L.) kívül? Akkor mondta meg, hogy valószínű 'sajnos' meg kell, hogy császározzanak. Erre én megkérdeztem, hogy "Ennyi?" :) Nem is tudom, mekkora megkönnyebbülés volt, hogy "csak" megcsászároznak és senkinek semmi baja nincs :)

Ez a legutolsó pocak képem, előző este készült, mielőtt bekerültem a kórházba.

A bejegyzés trackback címe:

https://bittmannikolett.blog.hu/api/trackback/id/tr21872882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.



süti beállítások módosítása